Az előző bejegyzésben írt dolgokról gondolkoztam..szeretem anyát,és lehetnék megértőbb....ő csak jót akar...ezt többször előadtam a Dávidnak is..a pszichológus ugye...azt mondta,kérdezte,hogy akkor hol jelennek meg az én érzéseim és nézőpontom..node úgy érzem,gonosz vagyok anyával..merthogy hoz szalvétát,olyan szépet kis kézzel varrt angyalka-királylányt hahahaaa,mintha 5éves lennék :D..vagyok 25 de nem tagadom,van macim hiszek az angyalokban,tündérekben,s nagyon örülök kis kézzel varrt dolgoknak..van nekem egy belső kis lényem,Lélekmanó,s bár igen,felnőttem..próbálkozok felnőni,de hiszek a mesékben,s ha valaha lesznek gyerekeim,tudom mire akarom őket nevelni..
nos nos anya..tudjátok,csak....itt vagyok 25évesen és nem hagy néha rendesen élni,igaz külön vagyok de ha átjön sokszor rám telepszik..s ahogy kiakadok rá,ahogy megbénulok beszédben,s elküldeném a közelemből is,ott a belső hang hogy szeretem,s nem szabadna ennyire erőből írnom a vele való dolgokról..de...igenis,igaza van a Dávidnak!!!
Ha mindig az ő oldalát nézem...hogy ő..mindig ő..mindig jót akar,örülök a kedvességeinek..(s igen,ő is örül néha az én kis kedvességeimnek)...de ha az én 25éves szabadságra törő énem nem fejezheti ki mit érez...akkor ..... talán majd még ezt itt folytatom...de nem most....
próbálok valamit alkotni az életemben,de anya hatása eléggé erős....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése