Nos,hol is kezdjem...most amivel tele vagyok,az az anyám elleni düh s mérhetetlen ellenérzés.
Ma annyira úgy odavágtam volna neki,hogy "menj te a p....csába",meg hogy ne akard az életem megszabni(de ilyen menj a picsába-csak itt hangozhat el,szóban nem adok ki magamból semmit,főleg ilyesmit)..még azt is megszabja,kikkel barátkozok.Alig van barátom,de még azokat se fogadja el...hogy barátkozok...1 nő,a kórusból egy ismerős,aki..oké,vallásos,45 évesen az anyjával él(miután csalták egy kapcsolatban),sőt még ugyanitt élnek a nővére,annak a gyerekei,3 generáció...nem épp normális élethelyzet,oké,ő is tudja..de anya nekem ne magyarázza,hogy én tőle értéket nem kapok...őt legalább nyitottabban meg tudom ölelni mint a saját anyámat,mert ő maga,az Anni is nyitottan szeretettel közeledik felém...s bár,oké,nála kóros kicsit 45évesen az anyukájához való kötődése,pl fél a sötétben meg ha nincsenek otthon körötte stb,mindez 45évesen,komoly esettanulmány de...de neki meg az nem normális ami köztem és az én anyám között zajlik évek óta....az,hogy egyetlen vágyam a menekülés otthonról.
A mi helyzetünkben meg nincs egyensúly..szóval,ott a kérdés melyik a jobb?A beteges kötődés érzelmileg,vagy a semmilyen kötődés sőt inkább menekülésre való vágy.
Szóval...ma kibökte anya,hogy ne barátkozzak vele...oké,bocs tőle,nehogy kiakadjon..itt hallom a rikácsoló üvöltését,magyarán nem örül neki,hogy ilyen emberekkel barátkozok..ergo,ne barátkozzak vele,mert jót nem tanulok...mégis itt a lakótelep melletti kis cukiban a Tiniben kedd du.-onként másfél órát elbeszélgetünk néha,s jó vele,sokkal jobban szeretek vele lenni minthogy az anyámat elviseljem a saját lakásomban...
s úgyis jön át..mert bár oké,az én lakásom,a haszonélvezet ott van a szülőknél,így megvan a joga rendezkedni..
Külön élek,de mégse vagyok független..és ez..ez nem csak az anyagi oldalról szól mert bár az változhat bármikor egy jó állással ,de ez szól a "pasitémához",a "barátokhoz",a lakás rendezése...mindenbe bele kell pofázni..már bocs,de legalább itt hadd adjam ki az érzéseim...
A MÁSIK: az érzések,hétvégén..
Ekkora érzelmi ürességet én még nem éreztem.A hétvégék amúgy is...üresek,érzelmi üresség,egyedüllét van,otthon is,családilag is egyedül érzem magam...s ma még rátettem: elmentem moziba,persze egyedül..mindenki barátokkal volt,felső pár sor megtöltve..lenn a 6.sor,5-ös szék volt a helyem,a köröttem egy lélek se...néztem a filmet,de üres maradt az agy,s még rosszabb hogy üres a szív,pedig a film eléggé érzéseket-mozgatós volt....lassan már képtelennek éreztem a hétvégén magam empátiára s egyéb társas készségekre..képtelennek éreztem magam...érezni...
Utána este hogy anya kiakasztott..lehet fáradt voltam,energiahiányos,motivációhiányos mint a a napokban,de mintha a szívem körül nagy nagy nagy fal lenne...
Anya is jön ölelget..aztán meg menjek a picsába..hát oké,mondom,már nem sokáig leszek itthon,de napokig ne is várj...így hogyan bízzak???
A pasik elsőre ítélnek sokszor az utcán,kigúnyolnak,úgy érzem hátam mögött megy a duma...néha a napokban úgy éreztem,nekem nem kell pasi,házasság se...gyerek az kell viszont :-))),nos,ahhoz viszont szex is kell...
Az előző kapcsolatom 11 hónap volt,ez volt eddig a leghosszabb,s 1év se volt..ott is,anya erőlködött,meg folyamatosan a szex témán ugrált...ma is néha azon ugrál,meg a pasitémán..egyszerűen úgy érzem,NINCS ÉLETEM!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése