Ma Zsebikét mikor sétáltattam,odajött két negyedikes fiúcska..olyan negyedik-ötödikes formák lehettek..elkezdték a saját kutyós történeteiket mesélni,hát nem volt se vége se hossza...hazakísértek minket...Zsebit már nem engedtem be a fűbe szaladgálni,mert állati hideg volt...felvettem,de a fiúkat nem lehetett otthagyni..öntötték magukból a kutyás történeteket..Zsebike hol az egyikre nézett,hol a másikra,mikor melyik beszélt épp...s reszketett a kezemben..
kiderült hogy a fiúk idejárnak a Cholnokyba...mondtam nekik,én is ide jártam csak már baromi rég..
arról már mélyen hallgattam,hogy tanítottam is itt 3 hónapot..jobb a gyerekközel tanár-én-mentesen,szabadon,civilként......de ...hááát,igazat megvallva,jó volt a gyerkőcökkel beszélni..érezni,hogy fiúk,hogy másik mint a lányok ugyanilyen korban..rájöttem,hogy szeretem a gyerkőcöket...eddig is tudtam,de mostanában nem volt gyerkőc-élményem..csak...csak épp csoportközegben tizenpár fővel tanítani ..no,az tud rémálom lenni...ott máris nehezebb kezelni,meg hát..a gyerekek hatnak egymásra,s mindegyik képes megbolondulni...
Jaaa,de. felhívott a Kati,a szentkirályszabadjai igazgatónő,hogy holnapra jönnek adópapírok Hajmáskérről (2 kis falu Veszprém körzetében,Hajmáskéren van az anyaiskola)..menjek le...1.dolgom van,10kor,pszichológus, 2. kezdek túl lenni rajta,még az hiányzik nekem hogy újra lássak pár gyerkőcöt.s ők is engem...dehogy megyek le adópapírokat aláírni...majd aláírják,azt elküldik postán...nem tépek fel minden régi sebet...így is,ez volt talán az első komolyabb "állásom",ami 1 hónapig tartott végül az 1év helyett...de mint minden első tapasztalat,meghatározó volt...dehogy megyek le!Nem hiányzik ez nekem!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése