Az angyalok az égen szállnak
fuvolákon muzsikálnak,
leszállnak egy kis mezőre,
kerek-erdő közepére.
Apró lábuk finoman-puhán
érintik a talajt közel se sután,
lágyan libbennek mint a szellő,
egyik se kesergő hanem szeretve segítő.
Kerek-erdőbe boldogságot visznek
kis népének,s az erdő szépének,
egy kislánynak az erdő mélyén
ki az élettől nagyon fél.
Fél az erdőt elhagyni,
a világnak értéket hátra hagyni,
magát megmutatni,szeretni,és lépni,
többet soha nem félni.
A „belső erdő” sűrű, az úton sok a kanyar,
a kislány ribizlit eszik mely fanyar.
Keresi merre a kiút, s az angyalsereg
megmutatja neki,merre fut.
Az angyalok vezetik s a lány
soha el nem veszik,
bizalom, hit,szeretet,
e három, mely felemel.
Követi a fényt,s útján
csatlakozik sok kis lény.
Kis mókusok,tündérek
s a lány el nem téved.
Bár, az erdő zajos és kanyarulatos,
kis segítői vezetik hangtalanul,
egy a feladat: követni mit a szív súg,
nem megriadni attól,ahogy a viharban a szél fú.
Végül a lány kiér az erdőből,s
nem erőből.
Vezeti a hit s a tiszta szeretet fénye,és
az angyalok ösvénye.
Hiszitek avagy sem,
az erdőben léteznek,
angyalok,tündérek
s más apró kis lények
kis barátok,kik bármikor segítenek
ha kiáltok.
Itt a mese vége,
kísérjen Titeket is utatokon az angyalok fénye! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése