Egy-két ütős kérdés a gátlásosság(om)ról

Akivel angolozok,frissítés céljából,anya volt munkatársa,a Hédi...felé kezdtem megnyílni,többet adni magamból..s ez jó...ő is örül neki.Vele az angol nyelvű beszélgetés témája nem kötött,nincs kötött "tananyag",azt vetek fel amit akarok,aktuális élmények stb
A héten hozott egy könyvet nekem kölcsönbe:

Phyllis M. Shaw: Barátkozni jó

Hogyan győzzük le gátlásainkat?

Jó könyv,nem hosszú,laza,végtelenül empatikus s megértő stílusban van írva és nagyon...nagyon sok mindennel szembesít.Előhozta kicsit a múltamat..azon gondolkoztam,első 5év..anya-gyerek viszony meg hogy a gyerek miket les el otthon,s mennyire voltak köröttünk emberek,társaság,mennyire észleltem az érzések kimutatását..ilyen téren nem volt szerintem kiegyensúlyozott a légkör,vagy fene tudja.6-7 éves korunktól emlékszünk elvileg,3-4-5éves korunk előtti évekre már nehezebben...
A gyerek pedig,igenis akkor korán,picinek sajátítja el a társadalomban való mozgást,figyeli az embereket,s amilyen hatások érik,az egész később életére kihathat.(pl ovi,nem is szerepjátékoztam,soha nem próbálgattam semmit,amit a "nagyok" tettek,már akkor se,talán ezért is félek ma sokszor annyi dologtól!)

Pl,később ahogy nődögéltem egyszer kétszer hallottam Berne Tranzakcióanalíziséről..és...elkezdtem felfogni,érezni a "te oké vagy-én nem vagyok oké" felfogást,évekig szenvedtem ettől,talán még valamelyest ma is,de ma már kevésbé..alakul a molekula :-),talán...de még azt se mondanám hogy "te oké-én oké"-ez lenne a legkiegyensúlyozottabb variáció...
A világ kifele,az oké,minden ember oké...de hogy én mennyire vagyok oké abban még nem vagyok stabil.Talán még ma se,bár alakul ez...
Már óvodában is különvonultam a többségtől..majd gimiben csúcsosodott ki a "mindenki oké-én nem vagyok oké" felfogás,s állatira erős volt ez..nagyon!!!Később az egyetemen tudtam csak meg persze ki az a Berne,meg a tranzakcióanalízis,akkor kezdtem kicsit érteni a belső lelki mozgásaim,folyamataim.

Nos,hát..visszatérve a könyvre.
Az utolsó előtti fejezet címe a következő: Segíts magadon.Belekommentelek a sorok közéje!Remélem átlátható lészen.

Próbáljuk megérteni,hogyan alakultak ki gátlásaink és figyeljük meg,milyen formában érhetők tetten: ..

Azt érzem,folyton néz valaki?-  

 Gyakran éreztem,s ma is érzem így,amikor megyek az utcán,mikor melyik kocsiból láthat meg ismerős,és én hogy nézek ki,nem engedhetem el magam..nem lehetek önmagam,még "kint" se mert minden percben megláthat valaki,s jelenti anyának...mert őt ebben a kis picsa városban mindenki ismeri..és frászt kapok ha anya visszamondja nekem,hogy xy látott,itt meg ott,mit csináltam,hogy néztem ki...régen ez állandó szorongást okozott,ma már ritkább,de jelen van..viszont beteszem a fülembe az mp3at zenét hallgatok s szépen ügyesen így elvonom a figyelmem a szorongásról!Ez sokszor állandó feszültségben tart,s egyetlen megoldásnak érzem,érezném ha eltűnnék egy másik városba,másik országba,sőt másik kontinensre ahol senki nem ismer,se a múltam,se a gondjaim,se ANYÁT,oda ahol tiszta lappal indulhatok!!!!!!!Új életet kezdhetnék..de ehhez nincs bátorságom,máskülönben meg ez az anyám elől való futáááááás lenne,menekülés bele a semmibe az ismeretlenbe!!!!-

Csak akkor kezdem kényelmetlenül érezni magam amikor azt érzem,nekem is be kéne kapcsolódni a beszélgetésbe?- 

IGEN!Amikor nem tud az ember mit mondani,képtelen vagyok hogyan bekapcsolódni több ember közé,egy társalgásba!-

Igaz e ,hogy jól bírom a szabályozott helyzeteket,ahol kötöttek a szerepek és kevésbé a kötetlen beszélgetést??-Ezt beszélgettem ilyesmiket pénteken a Dáviddal,hogy számomra a stabil kötött kapcsolatok a szorongásmentesek,ahol megvannak a jól leosztott szerepek,ahol biztos vagyok a másikban,bízok,tudom meddig mehetek,s meddig engedem őt közel,amint valami zavar vagy bizonytalanság lép fel egy kapcsolatban,barátságokban legfőképp,szorongok már egy emailtől is,s jönnek a belső kritizáló hangok avagy "Lélekmanó" hogy nem szabad ezt tennem,avagy..nem szabad kezdeményeznem?Írnom?Kifejeznem bármit is??Milyen hülyeség ez??!!!Node ,itt van sajnos!,a kötetlen beszélgetés már nehezebb,ahol nem bizonyos keretek határok között működök-

Van e olyan érzésem hogy közszemlére vagyok téve s az emberek igazságtalanul bírálgatnak?-IGEN!Néha régen volt,nem is néha,nem is egyszer,nem is kétszer,már talán kevesebbszer érzem így,de itt van! 

Jól érzem e magam egyedül otthon vagy másutt?-Na igen,az örök kérdés.Dehogy érzem jól magam,néha jó csak egyedül(amikor tényleg jó,amikor erre vágysz),néha viszont vágynék emberekre is,de csakis barátokra!!!!Idegeneket nem szeretnék!!!!Helyenként emberekkel se vagyok jól,szóval tök mindegy,akkor már lehet jobb egyedül..pénteken voltam a Kyráék koncertjén a jógásoknál.Páran voltunk.a Nadanusandhana egy amolyan mantrákat éneklő,meditációs zenekar,kötött a téma,kötött érdeklődésű emberek jönnek ilyesmire.Jó volt,de igazából..csak a zenét hallgattam,nagyon szép volt,legalább megtöltött,valamelyest,de akkora ürességet éreztem el nem tudom mondani..voltak emberek,de nem ismerkedtem,az Ildi,az akit szeretek,aki nagyon nagyon nagyon hiányzik,ő nem jött el...nem tudott elszabadulni a házból,nevelő most sok problémás kölyök mellett,s este 7ig,8ig dolgozik,gyp-s,s mivelhogy nem jött,még fél7ig is éreztem hogy hátulról megérint,hogy ott van ő is,éreztem a jelenlétét...odahalucináltam :D,no,ezt hívom én igazi mély szeretetnek és kötődésnek,de nagyon félek az elhidegüléstől..pár embertől már kegyetlen eltávolodtam,s bennem könnyen jönnek ilyen váltások sajnos...

Kivárom e az estét vagy hogy beboruljon,csak hogy kevésbé legyek feltűnő az utcán?..(ez a legtalálóbb) - IGEN! Kifejezetten szeretem a sötétet.Bátrabban megyek az utcán,nem a földet nézem,hanem felnézek..ilyenkor nem láthat senki,a sötétség beborít,s lehet épp jól vagyok,de besötétedett,és senki se lát,elmosódok,s ez nekem fontos,a mai napig.Könnyebben jövök-megyek az utcán ha sötét van!

 Milyen társasági életet éltek a szüleim?-OTTHON SEMMI nem volt,már emberek köröttünk,anya néha elmegy,de ő külön megy el barátokkal,munkatárs,egy étterem,de ezt is ritkán! 

Sok vendég volt nálunk,..? -Soha senki!Vagy alig alig,pedig a szüleim nyitott figurák..

Ha volt nálunk társaság én is bemehettem hozzájuk?Elereszthettem magam vagy megkövetelték,hogy "viselkedjek"?-Viselkedés volt és kontroll,önkontroll!,hogy megfeleljek az elvárásoknak,s amikor mindenki elment néha le lettem teremtve mit csináltam s, hogyan,s miért nem máshogy viselkedtem,meg mennyire szégyenkezni kellett miattam..az önkontroll meg is maradt.Azóta se tudom emberek között rendesen elengedni magam,mert ki mit gondol,s ki hogy ítél meg...nagy kérdések!