vagyis...lehet,csak én érzek mindent óriási hibának..az őszinte önkifejezést.A héten mindenki fele bezárult a kör..minden kapcsolatteremtésnél szorongás fog el...vasárnap ráírtam chat-en egy volt egyetemi barátnőmre...no,ezt nem kellett volna...elidegenedtem..annyira távolinak,idegennek éreztem már..s utána leírtam neki egy levélben,ez volt a második vétség..no,hát visszaírt,nem is akárhogyan...
ezért kezdtem félni az emberek reakcióitól..már régen...tudom,kinél kell félnem...azt mondta,lelkiismeretfurdalást keltek benne...lehet,tényleg,s észre se veszem...s a végére odaírta,hogy lehet most bunkó volt,ezt tudja jól...de még mindig a barátnője vagyok.(no,ez az amit nem hiszek már!!!!)..bár ő még tud szeretni....én már kevésbé...egyre kevésbé érzem a lélekpillangó-csillámot a szívemben....
utána azt éreztem: megérdemelted,Zsófi.Elmehetsz Te a jóbüdös picsába...a Csernus biztosan elküldene oda,a büdös sóhivatalba,szerethetetlen vagy,nem érdemelsz semmit ami jó...elkezdtem ezer oldalról vádolni magam,s a jót már nem láttam...
a Szandra jól kiosztott....aztán a facebook-on írtam még egy embernek,másnak,aki aztán visszaírt,hogy próbáljak úgy nyitni,ne a saját bajaimról írjak..ne akörül forogjak,figyeljek másra..ezek után rám jött a szorongás s töröltem magam a nap hátralevő részére...igaza van az az igazság...és...nem megy,egyszerűen most nem...tudom,hogy vannak bizonyos szociális nehézségeim,mindig is voltak,s baromi nehezen kezelem...az egyedüllét megtanít,hogy más nincs csak én,évekig sőt nagyon régen így élek (most már persze kutyót leszámítva,de ő mégis csak egy kutyó:-)...amikor napokig,hetekig emberi kapcsolatom nincs,személyesen,akkor már minden válságba jut...talán még szeretek,de se egy arcot nem látok,se hang,se egy érintés,se egy jelenlét....s így érzés sincs,s nem tudok oda-vissza működni sajna...az empátia,együttérzés ami helyenként mélyen működik,most egyre felületesebb s a szeretet is....
S ami elgondolkoztatott,az egyetemi régi """"barátnőm"""" emailjében: beszélt nekem az álmokról...hogy az élet nem arra való,hogy álomvilágban élj,hanem hogy megvalósítsd az álmaidat...
No,hát fel is tettem a kérdést: vannak nekem álmaim??? Fiatal vagyok,s nem kéne azt mondanom,de szerintem nincsenek..
Azt mondják,a barát megérti a múltad,és hisz a jövődben..van egy ilyenféle mondás..
Elkezdtem azt érezni,hogy a múltam,senki se senki nem érti meg...azt hogy minden vágyam meg lett törve,apró vágyak...de kerékbe lett törve minden.
Majd írtam egy emailt utána megint,az Ildinek,az ex-kolleganőnek,s a közepétől kezdve végigzokogtam...sok régi seb szakadt fel..
öcsémmel se jó a kapcsolatom,szinte idegen az egész..de ennek is van egy múltja...
őt máshogy kezelték mindig,ő okos,s mindenben tehetséges volt,laza,önbizalomteljes..s igen,vannak dolgok amikért irigy vagyok rá..
Nekem egyetlen vágyam volt anno,kicsit alapszinten megtanulni gitározni..nem jött össze.Ma már kezembe se veszem a gitárt s messze kerülöm a hangszerboltot.Meg is van az okom.
Már 7 évesen apám gitárja mellett énekeltem a Koncz Zsuzsa dalokat,Illést,Abbát,Fonográfot,a zenei nevelés az megvolt.Tanultam milyen a dúr akkord meg a moll.(mai napig lételemem,de már nem csinálom,a kórust abbahagytam,a gitáros álmom megtört!)......úgy 2szer álltam neki...2 időszakban amikor próbálgattam,erősen,gyakoroltam..apa igen,talán az elején még segített...egyszer-egyszer majd közölte hogy így egy élet alatt se lesz ebből semmi...hogy képzelem hogy ez így sikerülni fog? anya meg: te nem vagy ehhez tehetséges...nem elég ügyesek az ujjaid,keress mást ami passzolhat (de én sokáig nem akartam mást,ehhez ragaszkodtam!belül mélyen!)...fél év szünet,de nem adtam fel,újra nekiálltam...sőt egyik karácsony előtt 2 hétig bejárkáltam a hangszerboltba,kipróbálni a gitárokat...a pasi,amúgy tanít is,mindig kérdezte nem veszek e gitárt...érezte,ez az egyetlen vágyam...de nem,nem szabadott.Mindig nagyon nehéz szívvel tudtam neki mindenféle hihetetlen magyarázatokat,kifogásokat kitalálni.Elég hihetetlen lehettem,nem tettettem jól,s érezhette,vágyok rá,de konkrétan nem érthette miért is vacilálok. Mutogatta a gitárokat,próbálgattam,szép 2 hét volt,hangszerboltos hetek karácsony előtt.Elejtettem otthon egy-két szót,nem direktben,csak hogy érezzék a vágyaim...s nagyon vártam a gitárt karácsonyra,nem történt meg...soha nem hitt benne,senki,hogy képes lennék megtanulni..lassan elhagytam a hangszerboltot,pedig imádom a légkörét..tudjátok,amikor úgy vonz valamiféle légkör,egy ezoterikus bolt nyugalma,harmóniája,egy Barakka,az indiai bolt,a füstölők illata,vagy épp egy hangszerbolt..vannak helyek amiknek jók az energiái...hát ma már a gitárra se nézek,s a hangszerboltot messze kerülöm...Ez az én sztorim volt.
Öcsémé a következő: elkezdett játszani maga pár hónapig egyedül,s anyáék látták,fú,van benne hozzá spiritusz,ügyes...elkezdték tanárhoz járatni. (én is járhattam volna,de el lett intézve hogy tehetségtelen vagyok!,azelőtt fuvola mániában égtem,de a zeneiskolához meg "öreg" voltam ekkor már 16évesen)...fél évre,évre rá már zenekart alakítottak,próbáltak,összeálltak az osztályból,magas szintre vitték a dolgokat..öcsém is a gitárt.Én persze egyetlen koncertre nem mentem el,mindig volt valami dolgom,legalábbis ezt mondtam..mindig el akartak rángatni,de nem mentem...egyetlen egyszer mentem el,anyám boldogságáért és igen,féltékeny voltam,irigy,hogy ő elérte azt amit én alapszinten kicsit pötyögve se tudtam..és igen,ő lehet tehetségesebb,de valamilyen szinten én is meg tudtam volna tanulni....nem vágytam sokra,soha,de kicsit se érhettem el..
s nem hiszem hogy az akaratgyengeségem vagy a tehetségtelenségem miatt,hanem mert akárhányszor próbáltam kerékbe lett törve..nem segítséget,biztatást kaptam....hanem ezt...s ez nekem mai napig fáj...s amikor kedd körül vagy hétfőn erről írtam,végigzokogtam...
Szóval...lehet féltékeny vagyok,sérült valahol,anya szerint "nagyon sérült"..féltékeny mások sikerére...mert nincs önbizalmam,mert mindenben tehetségtelennek könyveltek el sokáig...nem találom a területeimet..a jó oldalaimat....
A másik: ha nem is álom,de vágy...volt,..egy nekiindulás,egy szép nyári időszakban...írás...novella,tengerpart,romantika,holdacska,csillagok,szerelem,s igen,tudom hogy az íráshoz van tehetségem ami nehezen s ritkán tud bontakozni..egész nyáron írtam..egyetlen emberrel,az Évával osztottam folyamatosan ahogy haladtam benne,szerette olvasni..ő is romantikus lélek...majd egy pontra ért a dolog...egy hanyatlás kezdődött....anyám bejött s erővel,erőszakosan elkezdte nyomatni a különbségeket,álom és valóság,képzelet-valóság,magány és párkapcsolat között...hogy itt ülök a szobámban és írok...s nem kifele élek a világban....olyan erőszakosan nyomta,fél napot bőgtem,megírtam az Évának hogy a novellasztori szünetel akárhogy is biztatott szegény...ismeri anyát s szerinte az akkor....sajnálta hogy ellene volt,hiszen barátnők,de akkor mellém állt..szerinte az akkor anyától érzelmi zsarolás volt...hát én viszont bár jól esett a biztatása,fél napig bőgtem majd a novella fél évre szünetelt...úgy fél év múlva az Ildi (Sziki Ildi:-),no,szóval az ő biztatására fejeztem be,s tettem pontot a végére,Köszönöm is neki-ha ezt olvassa.:-),sokat jelentett hogy ne tudtam végre fejezni!!!!S igen,ő olvasta is!Kiérdemelte!:-)...a történetem végére pont került.Aztán beragadtam,pedig lenne rajta formálni való.De köllött egy fél éves szünet hogy eléggé erős legyek lelkileg újra írni...mert anyám eltaposta az ambícióimat...
Másik példa: ezer van...egyszer felvetettem anyának a komm.szakot Szombathelyen...reakció a következő volt: teeeee????Aki nem tudsz kommunikálni?????csak mindig írsz????Ne legyél irreális??!!!!!Fél év után kivágnának...
Közben egy komm.szakos ismerősöm olvasta pár írásom,s megmondta higgyem el,nem vágnának ki...
Szóval minden apró vágyam kerékbe lett törve...az álom meg túl nagy szó....s akkor arról magyaráznak nekem teljesítsd be az álmodat????Aki erről papol,az nem érti a múltam szerintem!!
Régen vágyam volt Írországba kimenni...de minden ilyesmi dologhoz kell az anyagi háttér is..s bár soha nem haltunk éhen,gazdagok se voltunk soha,de tök átlagos egyik napról a másikra formában éltünk mindig,soha nem éreztem anyagi szabadságot...szüleim mondták menjek..menjek,ahova csak lehet,az egyetem alatt persze,amikor szabadabb a légkör...de közben azt hallgattam,hogy a családi ház nagyszülői kenesei ház eladásából származó pénzt abba ilyen-olyan formában elcseszte a háztól..s ez nekem tudat alatt gátló tényező volt..IP Nyári Egyetem...vágytam mindig!Adleri Pszichológiát tanultam az egyetemen egy évig,s ebben írtam a szakdogám is...vágynék olyan dolgokra,ahol bővíthetném a tudásom,spirituális vagy pszichológiai,elméleti,gyakorlati,tanári oldalról,de hátteret régen se éreztem.....most meg ténylegesen a lakásra megy a pénz itt...nagyon meg kell húzni a dolgokat...
ettől függetlenül jövő héten lehet felmegyek Pestre a jógameditációs progira...feljutni is 2000 ft aztán ott a visszaút is sajnos,de a program ingyenes...és ha rövid időn belül nem szakadok ki innen,meg fogok kattani,gyerekek!Ennyi!Menni kell.....ha kell,őrizgetni a magántanításból szerzett pénzt,és nem enni....
ui: KIEGÉSZÍTÉS: oda ahol az anyagiakról írtam...joggal lehetne mondani: menj.dolgozz,s akkor lesznek lehetőségek...egyszer próbálkozgattam a Melódiáknál,de mindenhonnan kivágtak..talán csak épp egy balatonparti hotelben mentek problémamentesen a dolgok..+ menjek dolgozni...de anyám szerint még mosogatni se lettem volna jó,mert gyorsnak kell lenni..oké,ez így igaz,mehettem volna már rég dolgozni,pénzt keresni...s joggal el is lehet ítélni...de pl a melódiáknál sok helyen bebuktam,a kudarc ért a kudarc után,az Invitelnél nagyon bunkók voltak velem..már vizsgázni se menjek,úgyse sikerül..ennek ellenére bementem harcoltam,de megbuktam..sírva jöttem ki,vissza se néztem...a csomagolás,borítékolásnál is az volt a baj lassú vagyok..sok-sok-sok kudarc ért...s halvány elképzelésem nincs milyen munka lenne jó nekem...amiben nemcsak megfelelek,hanem sikeres is tudnék lenni...szorongástól mentesen!!!!Ha lehet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése