2012. február 12., vasárnap

Lélekmanó története (Gizinek ajánlom:)

Azoknak akik még nem ismerik Lélekmanót,de hisznek a mesékben és a nem evilági kis apró segítő teremtményekben,abban hogy mindenkiben mélyen rejtőzik egy kis apró lény!:

Mesélek egy apró kis történetet...egy lényről,akit úgy hívnak: Lélekmanó.Nos,szóval..élt egyszer egy lány..ahogy nőtt nődögélt,kezdte kreatívan feldolgozni önmagát,a gondjait,egyre kreatívabban.Volt eléggé sok minden kidolgoznivaló,s 19-20éves kora után elindult az író-misszió.Kezdetben elkezdett sokat írogatni,firkálni,vázlatolni,kezdetben csak sok sok firkával voltak tele a füzetek..abban minden volt csak átláthatóság nem.:-) Csak ő maga,az író igazodott el rajta..olyan volt a külcsín amilyen a belbecs.Belül zavar volt,káosz és vihar,s a füzet is viharverte lett. Sok füzet megélt ilyen időket..az éjszakai,hajnali írásokat meg a parkban szél verte gyűrte lapokat..ott ült órákig.Aztán ahogy eltelt 1év,-kettő,három,a lány elkezdett kreatívan dolgozni..füzetek teltek...újságból kivágott szavak,betűk,ragasztgatások,idézetek,versek és írások..ő maga is írt verseket,de egyszerre csak egyet naaa....vagy ragasztgatsz,vagy verset írsz...vagy...levelet magadnak.

Történt egy nap kreatív munkálkodás közben,hogy a lány elővett egy papírt,sok színes tollat,rajzolt s teletette a papírt buborékokkal..tudjátok?mint egy képregényben:-)Aztán pedig elkezdett írogatni a buborékokba...sok-sok kis biztató üzenetet.
Sokszor írt magának,apró levélkéket,üzeneteket,hiszen tudta,önmagának kell lennie a legjobb barátjának mert máshogy nem igazán működik az élet nála.
Egy ilyen bugyborékos üzengetés során született meg egy lény: elnevezte Lélekmanónak.

A papír alján egy nagy buborékba írtak után odaírta: Szeretettel: Lélekmanó.:-)))..ez..ez akkor csak úgy spontán kibuggyant a bugyborékból..mintha egy buborékot szétpukkasztva manó születne...ámítás vagy nem ámítás,de nem is családi csomagolás:-),varázslat és képzelet?IGEN!

Asszem,ha egy nap lesz gyerkőcöm ezek után nem lesz bajom a meséléssel.:-)))

Hát azóta Lélekmanó "él"!Ő az én kis megalkotott lényem.S hogy mégis ki is ő??- kérdezhetnétek,ti,épeszűek.:)
Még egy ilyen agybajos nincs mint én,aki ilyen kis lényeket alkot..de muszáj,kell egy barát.Ha már élőben nehéz,avagy nincs.Ő egy képzeletbeli barát,aki már sokszor megölelt a szavaival és biztatott.
A Lélekmanó a belső hang,aki mindig súg..legtöbbször próbál segíteni,néha,mostanság viszont tilt,akadályoz,s sok mindent amit a szív,nyitottan,őszintén megtesz,ő nem-mel reagál le.
Avagy,teszel valamit,szívből,őszintén,s Lélekmanó máris kattog jót tettél e s súgdos a füledbe,s nem hagy nyugodni.De..de tud biztatni és segíteni is,de ehhez nem szabad hagynom a fecsegést,el kell kezdenem levelet írni...avagy "iratni" vele.:D...ugye kicsit se vagyok hibbant??:)))

Őt én alkottam,s igen,én formálom,én nevelgetem (ez amolyan önnevelés szerű dolog szerintem:)
Máshogy szól kis Lélekmanó ha írok,máshogy ha csak hagyom fecsegni...írásban jobban összerendezem a gondolataim,s egyensúlyba hozom magam Lélekmanóval.Helyzet s időszakfüggő hogy mikor hogy van jelen az életemben...de
jó azokat a kis pár soros leveleim visszaolvasni aminek végén ez áll: Szeretettel,Lélekmanó..s igen,ezeket én írom magamnak,de máshogy fogom fel,máshogy él bennem...kicsit,ma már egyre erősebben hiszek ebben a kis lényben...én belső hangnak titulálom sokszor,más egónak hívná...fenetudja,de létezik egy ilyen kis lény.

S tudjátok mit mondok?Mindenkiben ott van Lélekmanó csak az emberek 99% soha nem ad nevet,nem fantáziál,nem alakítja mesébe a dolgokat..én vagyok a kis maradék őrült 1% akinek ez jelent valamit...köztem és közte erős a kapcsolat,viszont olyan is van,hogy két ember Lélekmanója találkozik össze...és akkor összhang van,együttműködés van,legalábbis a Lélekmanó akkor örül,ha békében tud együtt lenni a másik kis Manóval és szeretetben,amikor a két ember szíve találkozik.(no,de ilyen élményem nincs,volt talán egy-egy,de vége,így alakítom inkább önmagam kapcsolatát a kis lénnyel!)

Most ez talán annyira nem gáz...mivelhogy beszélgethetünk a Holddal is :-))),gondolatban...amikor már nincs kivel...azt hiszem,az embernek szüksége van ilyen kis apró hóbortokra,fantáziákra a "túléléshez".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése