Tegnap írtam egy nagyon nagyon őszinte s nyitott levelet az Ildinek...hogy hiányzik..a hangja a személyisége..hogy mentsen meg a csoki és sütizabálás csapdájából...mert érzésekre van szükségem...már minden tábla csoki után önutálat van...s tudom miért csinálom ezt...süti forrócsoki,csoki-szeretethiány,érintések hiánya...ölelés...belepusztultam abba a levélbe,emailbe amit írtam neki,nagyon nagyon nehéz volt..nehéz volt megírnom,nagyon izgultam....mellettem egy pohárka víz....majd mára...
ma reggelre,elkezdtem cenzúrázni magam,törölni amit megírtam az este...elkezdtem azt érezni mégsincs szükségem senkire...bár ez a "szükségem van rád" ezt ki se fejeztem az este,belém ragadt,elnyomtam..nincs szükségem senkire!!!!
A blog is egy magányos menet...hát...ilyen ez...
Kár, hogy nem merted elküldeni még este... :-(
VálaszTörlésTudom magamról, az ilyen leveleket az ember vagy elküldi nyomban, vagy sosem megy el...
Ha elküldted volna, lenne rá válasz... így viszont nem történt semmi.... marad a magány... :-(