Mint folyó folysz a messzeségbe
de nem tudni,hol a vége,
visz a víz a távolba,
a tudattalan mámorba.
Hirtelen angyalokat látsz,
majd testedből kiszállsz,
a lélek emelkedik,
a mennyekbe keveredik.
Találkozik Istennel,s
tudod,hogy ez egy jel,
ő majd visszaküld a Földre
jót,rosszat megélve.
Még lenn van dolog-szól Isten,
s a lélek visszaszáll a testbe
belső nyugalomra lelve.
//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
Hullámokba merülsz
majd a homokos parton elterülsz,
a Nap fénye szívedig ér,s azt
súgja,soha semmitől ne félj.
Leszáll az est,s Te még mindig
ott fekszel,
feljön a Hold,mely romantikát fakaszt
mellyel nagy sikert arat.
////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
A víz folyik,Te fulladásra készen
A lélek kiszáll,s már nem vagy észen..
Kívülről látod magad,mely
nem könnyű feladat,
befogadni őt kívül,belül,s
közben valami nagyon feszül.
Ahogy a "lélek" apró feladatával
végzett,
visszaszáll a testbe..
Mindez történt egy este,mikor
elkapott az álom...
Ha kitalálod mit álmodtam,nem bánom.
Igen,megálmodtam a halálom,s a lélek
kiszállt,
számvetést csinált,
majd visszabújt a testbe,azt
nagyon is szeretve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése