Sok mindenben nem értünk egyet teljesen*például nyelvi
kérdésekben sem*Te elborzadsz,és téged el iszony fog*ha meghallasz mondjuk egy
deviszontot*és azoknak a mondatoknak amikben szóvalok vannak még izék*nem érzem
az ízét.
Tény és való ámde máskülönben*nem fogalmaz nálad más
különben,*s mint egy bűvész húzigálod elő kalapból*azokat a szavakat,amik a
hétköznapi ember szókincsének nem képezik a részét már alapból,*akinek a
beszéde inkább csak mordulat,* és nem hemzseg mondataikban a sok fontos és
találó fordulat,* mint a tieidben,*amik hihetetlen*mennyiségű frappáns
frázissal ellepett*szellemed*számára szolgáltatnak keretet,*és mindig kerekek.
Rám nem áll a fönnti állítások egyike sem,*és az igéket se
ragozom ikesen.*Nem beszélek pergő mondatokban,*inkább vontatottan,*legtöbbször
töltelékek*miatt túltelített*mondatszörnyeteg**az,amit magam előtt görgetek,*és
időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között,*amibe
ütközök,*végre kibököm a farbát is,*a verbális*közléseim,mit
mondjak,hebegősek,*nem ez az oldalam a legerősebb.
Mindezt belátom készségesen,*de azt mégis ellenérzéssel
lesem,*ahogyan te a nép*töltelék-,*kötő-és csúnyaszó*halmozó*rétegén köszörülöd
kéjjel a nyelvedet,*és ebben vitatkoznom kell veled,*mert szerintem igenis van
olyan,hogy valaki így beszél,de a szelleme közbe még ragyog,*még ha a legjobb
példa nem is én vagyok,*és szerintem nem feltétlenül esetlen,*ami
keresetlen,*és lehet,hogy ez a stílus nem olyan,akár egy 99’es évjáratú,finoman
fanyar Cabernet Sauvignonnal teli dízdugós butélja*de azért van bukéja.*Ami
pedig a deviszontot illeti,*ez egy állati*nagy tévedés,hogy az hibás,*mi
más?*hiszen azt mindenki látja,kivéve a vak*hogy vannak még ilyen
kötőszavak*egyet mindjárt leleplezek:*az ámde is két rokonértelmű,ellentétet
kifejező szó összetapadásából keletkezett,*és ami még a magyar nyelvben neki
némi létjogosultságot garantál,nos,*Babits is használta,és Arany János,*de nem
akarok veszekedni veled életem,*csak eltérő a nyelvszemléletem.
De mire kimondom,a vita kulturált hangneme addigra persze
megszűnt,*és mi már rég veszekszünk,* mert te úgy érzed,hogy nekedesek,*pedig
csak a vitastílusom az,ami az átlagosnál kicsit hevesebb,*én meg azt veszem
zokon,*hogy mért azon lovagolsz,hogy hogy mondom,és nem amiket mondok,azokon,*szóval
a ló velünk eléggé elszaladt,*a cérna elszakadt,*és áll a bál,*és már egyikünk
se érvel,csak sértetten hallgat,vagy ordibál,*míg végül elvágjuk a csomót,ezt a
gordiuszit,*és adunk egymásnak egy puszit,*az indulatok minél messzebbre
ragadtak,*annál nyelvesebbet és vadabbat,*szóval a kérdés továbbra is a
levegőben lóg,*nem zárul le a dialóg,*a nézeteltérésnek ez a forrása,*nem lett
elapasztva,*aminek ez a haszna,* hogy újra össze lehet veszni
rajta*majd,ha*akarunk,és hát anélkül mi*nem tudnánk ilyen klasszul
kibékülni,*és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége,*mert abban
szerencsére*egyetértünk,és nem csak elvileg,* hogy mégiscsak ezt a legjobb
művelni nyelvileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése