Igazi "megpróbáltatás" volt.Olyan
"megpróbáltatás",ami másnak semmi...laza fél perces művelet.De én
küzdöttem...félelemmel és pánikolással.
Beleköltözött egy jószág a szennyes tartómba.Egy olyan
jószág,bogár,amit mikor először megláttam,rögtön visszavágtam a szennyes
tartó tetejét.Nos,ez a fajta reagálás a strucc-reagálás..ha a teteje
rajta van,nincs az a nagy dög fekete bogár.
Dehogy nincs.A pulzusom százon...így hívtam fel az otthoniakat mit
tegyek...utoljára a sáska elől elbújtam a takaró alá
40fokban,szorongással,az is ilyen strucc-reakció volt: ha elbújok,ha
sötét van,nincs sáska..Apa azt tanácsolta,tegyem ki az egész
hóbelebancot az erkélyre s el fog menni a "támadó".No,jó ötlet.
Kérdés:Hogyan?Amikor félek még a szennyes tartóhoz is hozzányúlni.Szinte pszichésen.
A bogarak,darazsak,rovarok gyenge pontjaim..
10perc telt el..míg erőt szedtem magamba...a szennyes tartót lábbal
elrugdostam az erkélyajtóig.Kellett ez a helyváltoztatás,de ha kézzel
csinálom,s leesik a teteje..a bogár kiszabadul,s ha az ide bekerül a
lakásba este 11kor vége az éjszakámnak.Üldözhetem egész éjjel...:-))),teljes pánikban.Jó most itt poénkodok,de megélni a szitut nem olyan vicces.:-) Mikor már ott volt a közelben a
szennyes tartó,erkély kinyitva,kitettem óvatosan..fedél óvatosan
leemelve,földre dobva..elkezdtem azt érezni,mi van ha a bogár már a
ruháim között van,újabb belső érzéshullám futott végig rajtam..már ott tartottam,az összes
szennyes cuccom kiborítom az erkélyen a szőnyegre..de nem tettem..a
szennyes tartó fedelét felvettem a földről..és a bogár már ott a
szőnyegemen szambázott,az erkélyen.No,maga a szennyes tartó seccperc alatt be a lakásba,erkélyajtó
becsuk,bentről figyel mi történik a bogárral..itt benn meg szinte őrült
mód néztem át a ruháim nincs e közte valami.
Régebben is volt egy ilyen bogaras-pánikos szitut,amikor kimászott a telki rózsából kisbarátom..de akkor az olyan szint volt,a reakcióim azok valami hihetetlenek voltak akkor..nem
mertem megfogni,közeledni se hozzá,zsepivel se,rohangásztam a fürdő és a rózsa között
megoldást nem találva...majd a már száraz,elhervadt rózsát kidobtam..a
cserepét,amiben volt ; elég kemény,stabil,nagy,benne a bogárral pedig...hirtelen pánikhelyzetben
nem tudtam jobbat kitalálni mint hogy repült az erkélyen.... (ez itt ilyen
téren biztonságos,de kinéztem nincs e valaki itt,nem volt) No,jó,az önuralmon még van mit fejleszteni meg az ilyen erkélyen kifele dobálózós szélsőségesen pánikos reakcióimon..a tegnapi helyzet már segített "gyakorolni". Aztán meg a darazsakkal is egész nyugodt tudok maradni...ablak kinyit,messze tartom magam tőlük,s nem veszek még levegőt se.Ja,és elmondok egy imát,hogy a lakásból az ablak fele vegyék be röptük irányát.:P
Minden egyes tünetet produkálok mikor szembe kell nézni az ellenséggel.Gyors pulzus,szapora légzés...vagy épp nem merek levegőt venni...
HŐS vagyok!:-) Voltam az este! Bármikor Hős vagyok,amikor nem elbújok a takaró alá,hanem szembenézek a félelmemmel és ezekkel a dögökkel. Másnak semmiség,nekem nehézség!!
Láttam egyszer tv-ben,ismeretterjesztőn,hogy kísérleteztek egy pók-fóbiással.Egy pszichológiai kísérlet volt.Alkalomról alkalomra közelebb kellett mennie hozzá,végül már közelről látta..hozzányúlt az üveghez..végül hozzá kellett nyúlnia a pókhoz.S minden lépésnél kommentelte,hogy 1-10ig mennyire érzi magát rosszul.Ilyet lehetne velem is játszani.
Szóval,hogy mennyire is vagyok fóbiás,a leírt helyzeteim mutatják..s
még ezer dolgot sorolhatnék amiktől rettegek és félek,az injekcióstűtől a
szexig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése