Tavaszból tavaszba,2010-11,saját

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer szoba mélyén egy kis füzet.
A Ligetben ücsörögve a következőkre bukkantam benne.Persze cím nélkül!Jól esett olvasgatni.
Többek között:::

Kifekszünk a fűbe,a Nap melegen süt. Ellazulunk és magunkba szívjuk a Nap első meleg sugarait. Ekkor,itt végtelen béke és nyugalom jár át bennünket. Elgondolkodhatnánk azon,mit is értünk az alatt hogy „béke”.
Belső béke és a külvilággal való béke egysége. Ha magaddal egységben vagy, végül a külvilággal is egységbe kerülsz. BÉKE. Békében előbb magunkkal, majd a világgal. Mindez a boldogságban s a szeretetben éri el eredményét. A boldogság akkor jön,ha csendben ülsz s hagyod hogy a pillangója megkörnyékezzen.
NÉZZ SZÉT!!! HISZEN TAVASZ VAN!
Zöldek a fák,a virágok csodálatos színekben pompáznak,a fákon mókusok ugrálnak,madarak csiripelnek,a Nap süt,az ember…boldog??Igen,talán mondhatjuk tavasszal az emberek boldogabbak,nyitottak. Minden kis sejtünk él,rezeg,mozog,szeret. Szeretjük egymást,az állatokat,a növényeket,az állatokat. Minden él és mi is élünk.
Mi is az hogy szeretet? Számomra egy puszi, egy ölelés,egy beszélgetés,pár jó szó. Az, ha számíthatunk egymásra. Néha csak egy apró érintés. Lelki összhang. Együtt táncolás az Élet zenéjére.
TAVASZ. Amikor az aktivitás,a boldogság sokkal könnyebben kerít hatalmába ember és állatot. A napfény aktivizálja minden kis sejtünket, vége a korai sötétedésnek. Hiszen erre vártunk annyira…
A szeretet..a szeretet viszont örök. Legyen tavasz,nyár,ősz vagy tél,szeretünk.. szeretünk,ölelünk,simogatunk, egyszerűen mert szükségünk van rá. Odabújunk a másikhoz, mert jó érezni, hogy ott van velünk. Anya a kislányához,a lány a szerelméhez,vagy pusztán egy nagy baráti ölelés is sokszor sokat jelent.
TAVASZ. Észrevesszük a világ apró csodáit. A színes virágot, egy szép felhőt átúszva az égen,az utcán játszó kisgyerekeket.
Felidézzük saját emlékeinket. Talán épp egy mandulavágású, mély barna tekintetet,ami maga gyermeki őszinteségével,hol haragot,hol sértődöttséget,hol játékosságot, hol agressziót,szomorúságot vagy szeretetet árasztott. A játszóteret, az elevenséget,a reggeli indulásokat (kezében a TúróRudival),ja és előtte a reggeli Pál,Kata,Péter ébresztőket,a du.i Erdő-erdő-erdő,marosszéki kerek erdővel,s mindezek hatására,nem tudod,sírj vagy nevess. Egyszerre sírva mosolyognál, de nem tudod,miért ömlenek a könnyeid. Miért vajon? A meghatottság? A szeretet talán? Vagy mert vágysz vissza? TAVASZ VOLT!
Reggel csicseregtek a madarak, kelés, indulás,néha az egész házat felverve,de elindultunk. S jó volt. Szerettem. Szeretem azokat a nagy mandulavágású okos mély barna szemeket,amik néha annyi mindenről meséltek.
Eltelt egy év.
ÚJ TAVASZ köszönt be lassan. Új napsütés, új remények,új „boldogság”,új élmények. Csak süssön ki végre a Nap, csicseregjenek a madarak és súgja meg a szellő, hogy itt a tavasz. Itt a tavasz. Egy új tavasz. 2011 tavasza.