Istenem..mikor érek el ilyen szinteket.Találtam egy annyira jó verset.:-))
Viszont...mondjuk,igen...ahogy az emberből jön,az ő..mindenki egyedi,mindenki egyénien fogalmaz,én sokszor a magam gondjai felől közelítek...de mindig a "másik fűje a zöldebb.."...
Mindig a másé tetszik az embernek..ez normál emberi tulajdonság..
Mikor magunkkal nem vagyunk békében,békésen...akkor főleg!
Én mondjuk alapnak a Szeretetfa-meditációt vettem s annak a szókészletét.
Ez itt,egy tök más megközelítés...de imádom!!!
Annyira igaz,s annyira a mai világról ír,a ma emberének....
Szeretetfa
Érzéketlen világ, amelyben mos élünk,
a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.
Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,
távolodni látszik már, mit Isten összekötött.
Gépies az élet, fogytán a szeretet,
szomjazzuk régen az igaz örömöket.
Él még a remény, fogjunk hozzá végre,
kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.
Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,
mindent megad, ha imáinkkal segítjük.
Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,
ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.
Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,
hagyd magasra nőni, legyen koronája.
Koronája terítse be az egész világot,
simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.
Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,
hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése