Kopogtatás nélkül bejöhetsz....

 Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő
szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes
vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Személyes gondolatsorok,érzések: Nekem erről nem feltétlen a szerelem jut eszembe.S nem feltétlen a vörös rózsa.Számomra,az hogy kopogtatás nélkül bejöhet valaki,az barátságot is jelent.Adok-kapok,odafigyelünk és szeretünk.Érdekes ez..a hozzáállásom: a mai napig nem feltétlen szerelemre vágyok.Azt szeretném,ha egy nap az adott pasi egyben lenne a legjobb barátom,lélektársam,a szerelmem,talán egy kis pszichológiai érzék se árt,megértés és elfogadás.
Egyenlőre ezt a verset simán alkalmazom barátságra is...mert ugyanaz.Ha bárki is kopogtatás nélkül bejöhet hozzám,az biztos lehet benne,hogy megszerettem...és ha kopogtatás nélkül jöhet,akkor ad ő is magából,s én is meg tudok nyílni ugyanúgy...ilyen kapcsolat nagyon kevés van az életemben.Talán egy kezemen meg tudom számolni..sokan messze vannak sajnos.
Bár...soha nem bántam ezt az "egy kezemen megszámolom" helyzetet,mert akikkel viszont úgy vagyok,ott lojális vagyok a másikhoz,nagyon tudok szeretni. Bika jegy,májusi révén szeretem a kiszámíthatóságot,s a stabilitást,az a pár ember mindig is közel fog hozzám állni...új barátokat nehezen szerzek,egyáltalán nehezen bízok..azért is mert jó párral az egyetem alatt "kopogtatás nélkül" szinten álltunk,majd ahogy vége lett...párkapcsolat,karrier,család tervezés,stb..legtöbbjükkel helló.pápá-t kellett intenem...egyetlen illető volt,akitől nehezen váltam el,mert évekig azt hittem,ez ega világraszóló,megrendíthetetlen barátság...egyszer be is dobtam egy "kopogtatás nélkül"-idézetes képeslapot...ott még vette az illető a dörgést,aztán végül csak mégis az lett hogy "hellóhellóhellóóóó" avagy "ég veled","élj boldogan"...elengedtem,szerintem ma már nem is gondol rám...én néha gondolok rá,de nem írok neki,nem jelzem,mert rettegek az email-írástól,leb##szást már eleget kaptam,ezért is-azért is...ő is egy elég szókimondó típus,nekem meg jelen kínlódós időszakomban erre nincs szükségem,s félek is...az elmúlt évben megtanultam elengedni,valamelyest lazítani magamon...elengedni sokakat,akik valaha nagyon mélyen közel álltak hozzám,párat közülük a mai napig közel érzek..megtanultam a szeretetem s a ragaszkodásom úgy feloldani,hogy ott a másiknak is élete van,neki is és neki is....és....nekem is.Nekem is van egy életem....nem egyszerű,s még ma ma se értem,miért kellett a dokiknak kigyömöszölniük anyám hasából ezzel megkínozva engem is,s őt is,egészen a sokk-helyzetig..no,de mégis csak útban voltam,valamit akartam én ezen a Földön..viszont valahol a szülőcsatorna közepén megakadtam...hát,inkább nem képzelem el milyen lehetett....onnan viszont már nem volt visszaút,oh basszus,pedig lehet jobb lett volna...meg se foganni...szóval,valahogy úgy kéne élni az életet,ha már itt vagyok ezen a kicseszett világon..hogy a legjobb legyen...