FÜL-ÉSZKEDÉSEN innen és túl,az érzékszervekről;jelelés

Aki olvasta az előzőt,lehet jót röhögött...hülye ez a csaj-gondolhattátok.Feldugja a fülébe a fülpiszkálót és fenn ragad a vatta :-D..ilyen is csak az én hülye fejemmel történik!!!
Én csak a fülemet tisztítottam..de soha ennyire többet nem fogom magamat baszkurálni..

Jelenleg már túl mindenen,itthon egy instant cappuccino mellett írom,FÜL-ÉSZ sztorimon túl vagyok.:-D

Vagyok én,az angol szakos Bölcs-Ész,és a mai napon már Fül-Ész is.:-D..ebből az "ÉSZ",inkább nem jellemző...

Bemegyek az SZTK-ba.Közlik velem lenn a betegfelvételin,hogy elment már a doki...na mondom,király..már azt terveztem továbbküldenek,menjek a kórházba..
De nem...ez annál egyszerűbb történet volt.
Felmentem a 3.ra,bekopkop,kijön egy asszisztens..mondom,mi a szitu.
-Jöjjön,megpróbáljuk kimosni.
Leülök,száj kinyit,víz-sugár löket a fülembe és máris kinn volt az a rohadék betolakodó vatta.:-)))

Már amúgy kicsit megijedtem..mert egy ideig kattogott.Oké,a dobhártyánál van..jobb nem tuszakolni...aztán egyszer csak megszűnt a fejem,a fülem kattogni...basszus-gondoltam-lehet beljebb csúszott?

Amúgy ez az asszisztens csaj figyelmet felhívta,hogy nem szabad semmit a fülbe...mert volt már akinek így szakadt ki a dobhártyája és műteni kellett.
No,ez mondom...jó tudni....

No,tessék szíves..egy kis fül-anatómia.

Én amúgy fül nélkül nem tudnék élni,a zene a mindenem,meghalnék nélküle...azt mondják,a szem a legfontosabb érzékszerv..ha valaki látássérülten születik,az megtanul vele élni de az sokkoló,amikor valaki egész életében lát,ép a szeme majd valamiféle agysérülés vagy  baleset,vagy idegi okok miatt elveszíti a látását...de...így nagyon erős lesz a képzelet,az összes többi érzékelés,meghallunk egy zenét máris benne élünk egy másik világban (nekem pl,vagy annak aki lát,annak a képi világ is adott,s így az agy képzelgő fele nem aktív,nincs kényszerítve!)...tapogatással érzékel ilyenkor az ember,s mást is tapogatva érzékelünk..teljesen más..azt hiszem,ilyen esetben-hála nincs velem ilyesmi-...de nem lenne bajom az érintéssel.

Nézzük a hallást.A beszédet.Egyszer majdnem elmentem egy alap jelbeszéd-tanfolyamra,itt a Pedtanszéken indították..van egy ismerősöm,aki hallás-sérültekre,siket-némákra akar szakosodni most érettségi után..a jelbeszédet magas szintre akarja vinni.Egy időben engem is nagyon érdekelt,akkoriban mikor a jelbeszéd tanfolyammal vaciláltam,szemezgettem (de nem mertem belefogni meg 30ezer ft volt)..érdekes..viszont kevés közegben használható..lehet pl gyp,a gyógyped. területe...vagy...igaza volt a csajnak,az ismerősömnek,alapszinten jól jön bármikor a jelbeszéd..ki tudja,mikor futunk bele az utcán ilyen emberbe,aki így tud kommunikálni a világgal.
Mikor tangyakon voltam,egyszer elmentünk a kölykökkel,akkor voltak 15évesek,át a könyvtárba,ahol egy siket-néma ember tartott előadást,s jelelt egy jeltolmács,ők beszélgettek,s a jeltolmács közvetítette nekünk nyelvileg.Érdekes volt nagyon...no,az ő világuk is teljesen más.Máshogy érzékelnek mindent.

Elgondolkozik néha az ember...ha Isten azt mondaná Neked: holnaptól egyik érzékszerved nem fog működni.Mit mondanánk?Melyiket vegye el az életünkből?
Nehéz,mi?Akinek minden érzékszerve ép,el se tudja képzelni mi van ha nincs...ha nem látod a színeket..a fák leveleit,a formákat,a szivárványt,nem tudsz belenézni a másik ember szemébe,vagy a kutyád szemébe (viszont tudsz simizni-érintés!)..s esetleg,igen,képben van ilyenkor az ember,hogy ezt a másik,az ép nehezen kezeli,talán először zavaró,embernek......a kutya az már más történet...nem hiába képezik ki az állatokat,kutyusokat,lovakat terápiás célokra...

Volt nekem egyszer egy kis...pajtásom,nevezzük így.Hmm..barátom.Társkeresőn kavarodtunk össze..egy vak fiú.Iszonyatosan sokat leveleztünk,chat-eltünk,képeket is küldtünk egymásnak..évekig hihetetlen egy hullámhosszon mozogtunk,ha sírtunk,sírtunk,vagy vidítottuk egymást..lelkileg,úgy látszott,ez hasonló a lélek-társ dologhoz..ő szeretett volna többet,párkapcsolatot,szerelmet,ezt soha nem tagadta...sőt milliószor próbálkozott,viccesen,poénosan,több oldalról de soha nem vette gondnak,nem görcsölt rá,inkább poénnak..próbálkozott,évekig..hmm..én viszont..hmmm..valahogy idegenkedtem,valahol mélyen azt éreztem,nem fog menni,s mindig annyira rosszul esett nekem reagálgatni mikor ő annyira...szeretett volna...csókot,ölelést,szerelmet,és előadta nekem-ő finoman,lágyan és poénosan-a fantáziáit..valahogy...nehezen képzeltem el önmagam egy vak fiú mellett.Esküszöm,próbáltam magunkat egy párkapcsolatban elképzelni..Ő például így született,oxigénhiányos állapot következtében.
Kettőnk kapcsolatában jól megmutatkozott..hogy az ép hogy reagál,miktől félünk..évekig...kérdeztem volna tőle,ezer dolgot,és évekig...nem mertem,féltem,gátak voltak bennem..nagyon jóban voltunk,egy hullámhosszon,mégse mertem..majd...már eltelt jó idő,években értsétek,egy email-ben bátorságot merítettem magamba..és kérdeztem,megnyíltam,kiengedtem egy szelepet,a félelem kifolyt,elfolyt,s kérdeztem..és ő .... hihetetlen nyitottan állt ehhez a dologhoz,és mesélt és mesélt...mesélt arról,hogyan ír emailt,milyen technikai segítségek vannak,s hogy Pesten hogy tanulta meg az utat az egyetem épületéhez egy szakszerű külső segítséggel,szakemberrel.Jogász.Jogot végzett.Persze,speciális iskolába járt...de eljutott az egyetemre...kereste a párját...így kavarodtam össze én is vele..

Egyszer találkoztunk is...akkor,amikor már nem féltem...amikor már elég bátor voltam találkozni vele,ezt évek levelezése és chat-elése előzte meg...tudjátok,talán magamtól féltem,talán...talán a reakcióimtól..és mondtam is neki,hogy tartok a találkozástól..nem leszek e feszkós vagy zavart....de kellemes találka volt.Sokat beszélgettünk..kimentünk a Szerelem-Szigetre,ez a veszprémi vár alatt található...beszélgettünk...és...pár perc alatt fellazított,poénkodott...hozta a formáját.
Én is figyeltem magam,ahogy végighaladtunk a főutcán,a Kossuth utcán,ha valaki Veszprémben otthon van..sok ember,sok bolt és láthatnak..és látják kivel vagyok,és visszajuthat anyához..vissza is jutott...kezdetben kicsit zavart,de aztán...annyira egy hullámhosszon mozogtunk,kéz a kézben...hogy belelazultam a helyzetbe.
A kapcsolatunkból nem lett persze semmi..de bennem sok minden mozgott a vele való kapcsolattartás során..bár anya gyp-s,s bennem is bennem van ehhez nagyon sok minden úgy érzem..de tanultam egy jó adag elfogadást,toleranciát,türelmet...megtanultam a segítést,ami eddig is életem része volt,de itt élesben,élőben kellett,lépcsők jöttek.fellép-lelép stb stb...megtanultam,erősödött bennem a tudat,hogy mindannyian egyek vagyunk..megtanultam,hogyan lehet az életet színesen látni vakon is...tanultam sok mindent a vele való kapcsolatomból.

Anya a fél fülére süket...ezzel is találkozok sűrűn..nem mindegy,melyik oldalára áll az ember,s hol dumál neki,zavarja a sok felől jövő sokféle zaj...apának a balesete,az agysérülése után a szaglása ment el....így pl,ha főz,süt,nem érzi ha valami már "égettebb" szagot áraszt...a szem...közellátás-távollátás,magam is szemüveges vagyok..a szem jól korrigálható..ezerféle módszer,szemüveg,sokféle kontaktlencse stb...

DE: ha Isten üzenne nekem,hogy holnaptól egy érzékszervemnek pápát kell intenem..őszintén...nem tudom mit mondanék,ha a döntés a kezemben lenne...hagyd meg a fülem-vedd el a szemem...lehet megbánnám..De sokkal jobban vagyok zenei alapon vizuális szerintem...s mivel tudom milyenek a színek a formák..,hiszen,ép látással születtem...ha a fülem...ha elvenné a hallásom,abba belepusztulnék..és nem mert jelelni kéne...megtanulja az ember...nekem a zene a minden...a hangok,az a mindenem,hogy jó a fülem,jó hallásom van...énekelek,s egy nap szeretnék gitározni is.

Szóval,szépen kérlek JóIsten,ne vedd el a hallásom!!!Meg semmit!

A jelelés tanulására pedig olyan adag érdeklődés és nyitottság van bennem...hogy lehet egyszer....érdekel a világuk!

Végül.egy érdekesség,nem az én magán-gondolataim,hanem egy szakszerű írás:

"""Egy nap felkeltem és az jutott az eszembe, hogy jelnyelvet szeretnék tanulni. Úgyhogy október óta ezzel tevékenykedem, és annyira különleges világ tárult elém a siketekkel kapcsolatban ez alatt a két hónap alatt, hogy úgy döntöttem, hogy mindenképpen kéne csinálni a jelnyelv tanárommal egy interjút, hogy Ti, „kívülállók” is tudjátok, hogy milyen nehéz a világ egy olyan embernek, akit az emberiség nagy része nem ért meg. Még én is megdöbbentő dolgokkal találkoztam az interjú során. Az társadalom oly kegyetlenül tud bánni az ilyen emberekkel, hogy az már majdhogynem sokkoló. Pedig szegényeknek így is nehéz, hogy nem értenek minket, és mi sem értjük őket, hát, hogy ha még mi, átlagemberek is nehezítjük az életüket…

Az én tanárom szerencsére nem teljesen siket, csak erősen nagyot hall, de még így is vannak nehézségei az életben.

25 +1 kérdéssel a kezemben leültem, és megírtam, hogy milyen nehéz dolog is siket, de legalábbis nagyot hallónak lenni. (A saját hozzáfűzéseimet szögletes zárójelbe tettem.)

1.)    A jelnyelv az egész világon egyforma, vagy minden országban más és más?

A jelnyelv minden országban más és más, a jelnyelv egy nemzetközi dolog. De van egy, amelyet a legtöbb országban ismernek, ez az a jelnyelv, amikor az emberek angolul beszélnek/tátognak a jelelés közben.

2.)    Te más ország jelnyelvét is ismered, vagy találkoztál már olyan emberrel, aki ismeri?

Szerencsére a legtöbb országban hasonlítanak, de közel sem ugyanolyanok. Hogyha például külföldről jönnek idegenek [nem, nem az űrlények J], akkor megpróbálnak úgy jelelni, hogy megértsék. Ezt úgy értem, hogy a jelelésünket még inkább kiegészítjük mimikával, testbeszéddel. Na és persze sokkal lassabban jelelünk.

3.)     Mik a magyar jelnyelv nehézségei? Miben könnyű? Nehéz megtanulni?

Szerintem az a bonyolult benne, hogy nem egységes. Mint ahogy a beszédben is vannak a nyelvjárások, így a jelelésben is. Ezért van Magyarországon hét siket iskola, hét különböző nyelvjárással: Budapesten, Vácon, Egerben, Debrecenben, Szegeden, Kaposváron, és Sopronban.

4.)    Hallottam olyat, hogy valaki azért nem tanult jelnyelvet, mert akkor „siket gyereke fog születni”. Te milyen tévhitekkel találkoztál a jelnyelvvel kapcsolatban?

Én ilyennel még nem találkoztam. Sőt, egyáltalán nem nagyon találkoztam ilyen tévhitekkel. Bár olyannal már találkoztam, hogy valakinek születik siket gyereke, és utána már nem mer gyereket szülni, mert fél, hogy a második gyereke is siket lesz.

5.)    Tapasztalatod szerint a „jól hallóknak” mik a motivációi ahhoz, hogy jelnyelvet tanuljanak?

Sokan meg akarják érteni a siketeket, de van, akit a kultúra érdekel. Rengetegen a jól fizető álláslehetőségek miatt.

6.)    Te hogyan tanultad meg a jelnyelvet? A szüleid is siketek? Hogyan kommunikáltál velük?

Siket iskolában tanultam. A szüleim például nem tudnak jelelni, inkább szájról olvasnak. Így hát én is.

7.)    Kiskorodban például egy játszótéren milyen voltál gyereknek? Jöttél-mentél, mint egy átlagos kisgyerek, vagy inkább magányosan, egyedül játszottál.

Mivel egészen kiskorom óta siket gyerekek között voltam, így hát nem voltak nehézségeim. Mind ugyanolyanok voltunk.

8.)    Jártál óvodába? Ha igen milyenbe? Van direkt speciális siket-néma óvoda?

A siket iskolán volt óvoda, ahova három éves kortól lehetett menni. Én Egerben jártam iskolában, hiszen Ózdon laktam.

9.)    Jó érzés, hogy tudsz egy „nyelvet” amelyet nagyon kevesen értenek meg?

Nem kifejezetten jó érzés, hogy alig értenek meg. Sokkal jobb lenne, ha több ember ismerné a jelnyelvet, sokkal egyszerűbb lenne.

10.) Mi az, amit a legjobban hiányolnak a siketek vagy nagyothallók az életükben?

Amit a legjobban hiányolok, az egyértelműen a telefonálás. Mindig e-maileket küldözgetünk egymásnak, vagy MSN-en beszélgetünk [Az MSN csodája! Mindenre jó!J] Ha telefonálni szeretnénk, akkor egy tolmácsnak kell helyettem elintézni. Ha tolmácsot szeretnék, akkor föl kell, hogy hívjam, de mivel így gyakran nehéz megérteni egymást, ezért be kell, hogy menjek egy tolmácsszolgálathoz. Amerikában másképp van! Voltam Amerikában, és ott a vezetékes telefonokon billentyűk vannak, így tudok egy e-mailt küldeni nekik, a központba, így ők el tudják intézni, ami kell.

11.) Leginkább milyen okból lesz valaki siket, vagy nagyothalló? (születés, baleset, betegség, ilyenekre gondolok)

Tulajdonképpen 50%-a veleszületett rendellenesség, vagy örökölt betegség, 50%-a pedig baleset, betegség vagy gyógyszer mellékhatása miatt. Bizony, sokan gyógyszertől lesznek nagyot hallók! De a legtöbben leginkábban gyárokban lesznek nagyothallók, a sok hangos géptől, bár mostanság egyre több fiatal lesz nagyothalló ettől az izétől (mutatott a fülére).

-          MP3 – [segítettem ki, és egy kissé elpirultam. Kevesebb zenét kéne, hogy hallgassak!]

12.) Milyen nehézségek vannak a társadalomba való beilleszkedésben? (orvosnál, közlekedésnél, bolt, stb.)

A bankban, a hivatalokban, az orvosnál, a postán, a bíróságon, a rendőrségen, ilyenkor tolmácsot szoktunk hívni. A boltokban inkább szájról olvasunk. A TV-t csak felirattal tudjuk nézni, a telefonálás pedig igen nehezen megy! A tömegközlekedésnél jó, ha van tábla, mert például a hangosbemondót nem értjük.

13.) Véleményed szerint a jól halló, egészséges emberek inkább elfordulnak a siketektől, vagy inkább barátságosabbak, segítőkészebbek?

A társadalom nem tudja, hogyan kell kezelni a siketeket, de aki már találkozott sikettel vagy nagyothallóval, az tudja, hogy hogyan kell kezelni. Sokan azt hiszik, hogy a siketek szellemi fogyatékosok, de ez NEM így van [mondja el legalább háromszor]! Nagyon sok emberen nem is látszik, hogy siket, vagy szellemi fogyatékos lenne. Egyszer találkozott velem egy ember, és amikor megtudta, hogy nagyot halló vagyok, akkor teljesen elcsodálkozott, hogy; Tényleg? Nem is látszik rajtad!

14.) Mi volt a legkellemesebb és mi volt a legbántóbb élményed a hallók világában?  

[Erre a kérdésre egy nagyon-nagyon szomorú választ kaptam. Alig hittem el!]

Kellemes? Nem volt. Nem, nem tudok most kellemes élményt mondani. Viszont bántót igen. Az a baj, hogy nagyon nehéz állást találni. Minden szépen, és jól megy, amíg ki nem derül, hogy siket az ember, akkor már hirtelen nem annyira ajánlják a munkát.

15.) Pedig a tanultság ugyanolyan, nem?

A tanulás is ugyanolyan, mint a hallóknak. Az egyetlen különbség, hogy a siket iskola inkább készségfejlesztéssel foglalkozik, de a nyolc osztály után mi is mentünk a hallók iskolájába. Bár egy picit le voltunk maradva. Én például akkora ‘a’ betűt írtam, mint egy fél kisujj. [Megmutatta, hogy hogyan írta akkor, és hogyan most.]

16.) Szerintem nagyon sok embert érdekel, hogy egy jelnyelv-vizsga egy igazi nyelvvizsgának számít-e?

Igen. Csak annyi, hogy nincsenek külön annyi szintjei, mint például az angolba, hogy A, B, vagy C.

17.) Csúfolódnak az emberek a siketeket látván?

A gyerekek sokszor kigúnyolják a siket gyerekeket. A keresztlányom most ment első osztályba, a a hallókészülékét eltakarta a hajával, hogy nehogy meglássák, hogy nagyot hall.

18.) Mióta van tolmácsszolgálat?

Régen nem volt tolmácsszolgálat, 2003-tól van. Ez így sokkal egyszerűbb és könnyebb, azelőtt rokon segítségével mentünk például orvoshoz.

19.) Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tolmács legyen?

Fontos hogy együttértő, türelmes legyen.

20.)  ÉS mi van a vezetéssel?

Siketek is vezethetnek, ha mondjuk mentő jön, akkor azt úgyis észreveszem a visszapillantó tükörből. Egyébként is a hallók meg zenét hallgatnak, vagy telefonálnak vezetés közben. De csak hallókészülékkel szabad vezetnünk. Ha rendőrség megállít akkor azonnal kell hogy hívjak egy tolmácsot.

21.)  Vannak kötelező orvosi vizsgálatok?

Persze. Ötévente el kell mennünk orvoshoz, hogy megvizsgáljon, nem-e romlott, vagy javult a hallásunk.

22.)  Hol tudtok dolgozni?

Általában a siketek rehabilitációs munkahelyen dolgoznak, de csak maximum 6 órát/nap!

23.)  Hogy tanul a siket szülők halló gyermeke?

Hát, logopédusnál tanulnak, de tanulnak a bölcsödében, óvodában, mesékből, TV-ből, vagy más családtagtól, de megtanulnak jelelni. A szülővel jelel, társaságban beszél. Ha mondjuk mindkét szülő siket, de van két gyereke, akkor a gyerekek, is jelenek, mert ezt szokták meg, és ezt értik a szülők is.

24.)  Volt már hallóval félreértésed, amiből később probléma lett?

Persze! Leginkább a banknál, például szerződéskötésnél.

25.)  Hogyan szólítjátok meg egymást?

Nos, semmiképpen sem szabad kiabálni, inkább a váll ütögetésével, vagy a láb dobbantásával figyelmeztetjük egymást, de leehet akár a villany föl-le kapcsolgatásával.

+1.) [Sokat törtem a fejem ezen a kérdésen, végül ásítottam egyet, és azonnal eszembe jutott, hogy mi legyen a bónuszkérdés] Hogyha nem hallanak a siketek, akkor hogyan keltek föl? Hiszen az ébresztőórát nem halljátok!

Az ébresztőóra villog. Kapucsengőből is van direkt ilyen, ha csöngetnek, akkor nem zenél, hanem villog. A mobilon is van egy ilyen kütyü, ami megérzi, hogyha hívnak, és az is villog. [A kütyü olyan, mint egy mobildísz, ugyanott át kell fűzni a mobilon, és kész is, bármelyik mobilra lehet ilyet tenni!]