AZ ÉLET: VÁLTOZÁS! Változó évszakok,változó ember:körforgás a természetben és a lélekben

Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bújj hozzám, ne hagyj e Ha én mennék, ne engedj.. .

Ahogy reggel a kutyával sétáltam,ez a szám jutott eszembe!!Főleg az első sor...Változnak az évszakok,rossz idők,szép napok...
Megéreztem az ősz lehelletét.

A fák susogtak,a kutyám elkezdte a leveleket kergetni.Visszavonhatatlanul: Itt van az ősz,itt van újra,szép mint mindig énnekem....jönnek a gyertyák,a tea,a nyugi...meg persze az élet többi izgulni és aggódni valója: tanítás,nyelvvizsgák,munkahely és útkeresés...mi hogy fog menni,alakulni az elkövetező évben.Hmmm...Én talán most szeptemberhez mérem az évet,nem januárhoz.Talán az iskolakezdés miatt.Talán azért mert tavaly ilyenkor első napjaimat éltem a szentkirályi suliban,első órák,első stressz,ismerkedés.Mindenből az "első",a kezdet.
Múlt szeptember óta egy év telt el..újra itt az ősz,a hulló levelek,s így gondoltam,csinálok egy kis számvetést.
Mi történt,hogy történt,mi változott,hogy változott az elmúlt évben.

Ismeritek a sinus-görbét gondolom.Kis matek-ismétlés!:) 2 nagy hullámos időszak volt ez az elmúlt év szeptembertől most szeptemberig.
Mellettem egy bögre tea,híven az ősz megjöttéhez,aztán nézzük csak!

Az első nagy váltás tavaly augusztusban jött,amikor kaptam egy kis lakást a nagyszülői örökségből (nagy kertes ház eladva) ...hogy végre anyával ne öldököljük egymást otthon.Végre úgy nézett ki lesz munkám,stabilan,1évre.Tele voltam szorongással.Vajon megfelelek?Minden menni fog?? Nem az egyedülléttől meg a külön éléstől féltem hanem inkább a munkahelyi kudarctól.Voltak esték,hogy anya átjött...mégis csak pedagógus ő is - jajj,gyerekek,vizesedik a szemem,jönnek a könnyeim - na szóval,átjött,próbált megnyugtatni,de szeptember első két hetében nagyon sokat sírtam esténként itthon.Ott volt bennem a megfelelés...a kitartás,a végtelen erő..mégis kegyetlen sokat sírtam.Talán sok volt a bizonytalanság,a stressz...ez a Szentkirályszabadja nem egy egyszerű hely,az iskola se a legszimplább.Elég problémás minden téren.
Nem volt jó kezdet.Nem volt szerencsém.Talán a sok szorongásom se tett jót..vonzottam amit vonzani lehetett: október elején már a Munkaügyi Központban ültem.
Jött egy újabb időszak: pár hónap,ősz és tél és persze depi.Sok volt a változás.Embereket,barátokat nem éreztem magam mellett,az egyetemnek is vége szakadt...volt olyan aki férjhez ment,más pedig munkával,karrierrel boldogult az egyetem után...a legtöbben elhelyezkedtek.Nagyon egyedül éreztem magam,magányosnak..néha kitört az irigység,a féltékenység.Máskor a félelem..a nem merek írni..a zavarosság..olyan sok érzés-változás-furcsaság volt akkoriban,s nehezen idomultam ehhez.

Mikor Állásbörzén voltam,megszólított egy újságíró,s bekerültem a Naplóba.Anyám kiakadt hogy az összes munkatársa ezen fog csámcsogni (Szép is a pedagóguslét,egy tantestületbe tartozni!)...hogy vállalja az ember,hogy ne az életét,a történteket.Sokáig mindenkinek humbukkoltam.Már 1-2 hónapja munkanélküli voltam,de még ment a humbuk,bárki megszólított.Ha nem tudta az illető ismerős,mi van..hát jött a humbukk.Utáltam,hogy nem vállalhattam önmagam,a bukásom.Máskülönben őszinte alkat révén,meg hogy nem tudok hitelesen hazudni,se füllenteni,ez igen megterhelő volt. Telt az idő.
Ekkor már pszichológushoz jártam.Novemberben valahogy az első hetekben jelentkezhettem a Dávidnál.Éreztem,hogy nem stimmelek...ez a sok minden egyedül nem megy.Dolgozzam fel a munkahely elvesztését,a magányt,másokhoz kapcsolódó érzéseim,amikről mindig kijelentettem hogy "nem normális",hogy így érzek mert ez nem én vagyok igazából..a barátságokat,a ragaszkodásaim,a szeretetem,a féltékenységem,a valamilyen szintű "birtoklási vágyakat"..túl sok volt ez mind ami elárasztott.Nálam is változás,a másiknál is.
A barátság is...elkezdtem félni,szorongani az emberekkel kapcsolatban is.Akit én évekig,hosszú évekig közel éreztem magamhoz hirtelen úgy éreztem,volt-nincs.Ez persze az alap-változások miatt volt (házasság,karrier stb),s ahogy időközben jobban lettem,megértettem a velük zajló változásokat is.(munkahely,karrier,házasság) S megértettem,később megéreztem,hogy aki szeret,az a változásokkal párhuzamosan se fog...elhagyni,lepattintani..nem jó szó egyik se...Szóval,sok-sok-sok változás zajlott,mindenki életében s ehhez nehezen alkalmazkodtam.Végtelenül magányosnak éreztem magam.
Sokszor a Dávid volt az egyedüli,akivel beszéltem heti fél órát.

Jött a december,a sinus első hullámvölgye.Két-Három heti zárt,kavargós időszak után,épp otthon voltam,s sírógörcsben törtem ki.Anya nem tudta mi a gond.Próbált közeledni,nem tudott..Azt hajtogattam "Semmi!" s hazafutottam,ide az én lakásomba.Innen írtam neki sms-t hogy szerintem mindenki szarna rá,ha én nem lennék...és el szeretnék tűnni.Aggódott..átjött...beszéltünk...zokogtam egész hajnalig..majd lefeküdtem.
S nem haltam meg!!!Jött egy új nap...majd megint egy új,majd lassan létrejött a blog,s én is elkezdtem gyógyulni.És ekkor decemberben a téli fagyos időben megszólított a volt etika-tanárom,s elbeszélgettünk,most már én is szakmabeliként..szóval,jó volt,s ott,neki a hideg téli utcákon,végre minden humbuk nélkül kimondtam,hogy elküldtek az első munkahelyemről.
Lassan pedig belépett az életembe Zsebike kiskutya is.:-) Az ősz,a tél sokaknál depisebb időszak..A szilvesztert végig vörösboroztam ölemben az akkor még picike Zsebikével,s úgy szédültem be az ágyba.Végre azt éreztem,nagyon jó kicsit ellazulni..lehet akkor túlzásba vittem s picit becsíptem,életemben először,de rájöttem,hogy a pia lazít.(Bár nekem egyedül fél üveggel az kicsit ütős!) Utána eltelt pár nap...és elkezdtem kívánni...aztán rájöttem,hoppá,ez se jó út,nem vezet jóra.

Most tavaly őszhöz egy évre rá,ma reggel,tudatosan éreztem a szelet,élveztem az időjárást,figyeltem a fákat...s tudtam a természet változásának örülni.:-)..és Zsebike kiskutya jövő héten lesz 1éves.:-))))

A Dávidhoz akkoriban jártam folyamatosan.Péntek 10óra volt a leegyeztetett időpontunk.Meg is fulladtam volna ha nem járhatok hozzá.Ledávidozom mert max pár évvel idősebb nálam,ő a pszichológus..nehezen de ahogy teltek a hónapok haladtak a dolgok.Amikor lezártuk a folyamatot,március fele,összegezte hogy abban érez változást,hogy már képes vagyok a saját nézőpontomból is látni dolgokat...idővel észrevehető volt,hogy ahogy beszélek nem az anyámra összpontosítok,hanem a saját érzéseim is beleveszem..basszus...Istenem de jó írni...most szó szerint bőgni tudnék.Látható,ami látható...igen,a Dávidnál a fő szálunk az anya-lánya viszonylat volt.Bármi belső zűröm nekem volt,vissza lett vezetve ezerféle dologra.
Kezdjük ott,anya a 3. héten tudta meg,hogy járok újra pszichológushoz.Nem szóltam neki.Én elmentem újra..kérdi,mármint anya: és miről beszélgettek??? Nem mondja komolyan,hogy majd előadom,hogy a pszichológussal négyszemközt miről beszélek...csoda ha valaki szóra bír.Hálám üldözi azt aki néha dumál kicsit velem.

Aztán kezdtem lassan kimászni a gödörből.Jött a tavasz,az első napsütések,a Nyitott  Szíves Nap az Ágiékkal,Natura Nap,a spirituális irányok,éreztem magamban egy löketet hogy oké,pszichológus,de próbálgassunk más dolgokat is...és...
EZT A "BESZÚRÁST" NEM ITT KÉNE,TUDOM,KONFLIKT-RENDEZÉS ésatöbbi ÉS LEHET EZÉRT TÖBBEN NEGATÍVAN FOGTOK MEGÍTÉLNI,ESETLEG ELÍTÉLNEK akár SZÚRHATJA A SZEMÉT BÁRKINEK,HOGY ITT,JOGOSAN mert nem itt kéne de mégis itt és most mert amúgy menekülök és félek odatenni magam s mondani mit hogy gondolok,személyesen akár chat-en az ő esetében félek,problémás,felhúzom magam,mindenre támadok,hülyén reagálok...személyesebben is lehetne intézni mint egy blogban,de írnom könnyebb,s összeszedettebb az egész....

-most itt üzenem kedves "mindenhonnan letiltott" ismerősömnek (bízva abban hogy már sehol nem tud reagálni! még jó,hogy telefont meg emailt nem adtam,a megjegyzések pedig törlésre fognak kerülni) ,hogy a Dávid jó volt,jó volt hozzá járni,hogy beszélgessünk,kibeszéljem a dolgokat,anyámmal kapcsolatos érzéseimet,a barátságok terén zajló zűrjeimet,a változásokhoz való alkalmazkodási nehézségeimet,a zavarosságokat amikor minden érzésemre azt mondtam hogy "semmi nem normális" (nem feltétlen pszichoterápia lehetett ez,de nagyon hasonló,egyszerű beszélgetés) ,DE a spirituális,természetgyógyászatos irányok hoztak igazán vissza az életbe tavasszal.Ki ebben hisz-ki abban,de Te nem tudhatod,hogy nekem mi a jó,mire van szükségem és én se feltétlenül tudhatom ezt nálad mert minden ember egyedi a maga gondjaival (bármennyire is vannak köztünk hasonlóságok).Mindenkinek megvan a maga útja,Neked is,s nekem is. Nem tudhatod,milyen a reiki,amíg meg nem tapasztalod,utat nem adsz neki.Az meg hogy ki nyitott és ki nem,meg ki van magasabb "tudatossági" szinten,arról lenne elképzelésem.Én se vagyok toppon most,de nagyok köztünk a különbségek. 
A szeretet és törődés elől talán néha menekülök,máskor mindenhol keresem...ezért megyek Reiki-re,s akármilyen humbukknak hiszed,nem érdekel!Nem kell elfogadni semmit de elítélni,megítélni se ismeretlenül!!!! Nem kell s nem is tudják az emberek egymást megváltani...erre rájöttem az évek során.Engem is próbáltak régen.Az meg,hogy "én akarok e lenni a következő aki ugrik a hídról",mert zárok meg ilyen misztikus reikikre járok,hidd el,eszemben nincs főleg nem reiki után...azt már elfelejtetted,hogy anno is még mindig én voltam a stabilabb és egyszer az öngyilkossági fenyegetőzéseiddel is szembenéztem..kiszedtelek a gödörből,de még utána is ellene voltál a pszichológusnak...most,megjelentél,adtam egy esélyt,mert láttam,éreztem változásokat..de ennyi volt a tűréshatárom.Lehet ,igen,valahol mindketten zártak vagyunk,én lehet félek a szeretettől..Te szeretetfüggő vagy,kapcsolatfüggő,s az se sokkal jobb.
Nyomultál éjjel-nappal,tiltottalak...hogy én mikor min gondolkozok el,azt hagyd meg nekem (amikor kiselőadást tartottál a barátságról,akkor igenis elgondolkoztam) ,de Te meg gondold át,miért menekül mindenki,s ne kint keresd mindig a hibát másban,én is néha ezt teszem pedig én magam is sok mindent elrontok (elhiheted,hogy nem lökök el magamtól mindenkit,egyáltalán,nagyon tudok szeretni s nyitni,s soha nem használnám azt a szót,hogy "ellököm" s akármilyen fura neked se akarok fájdalmat okozni ezzel)....Régen én is beleestem ilyen csapdákba,vagy én ragaszkodtam erővel,vagy nagyon akartam segíteni máson,ma már nem teszem,vagyis nem úgy soha ahogy régen akartam (ma már máshogy látok sok mindent)...a sok ragaszkodás nem vezet jóra,s az erős ragaszkodás véleményem szerint nem szimpla szeretet sokkal erősebb,szinte függőség a másiktól,szinte összenyomja a másikat...ma már megérzem,hol s mikor kell visszafognom magam,s csendleplet teríteni magamra,s ettől még barát vagyok,szeretek,csak nem bújok a másik seggébe,hagyom lélegzethez jutni.Én talán félek is néha nyitni,mégis megteszem nem egyszer,adott személyek felé...Te viszont nyomulsz,szó szerint,a valamiféle társfüggőség vagy mi hajthat..és nem megsértődtem,csak elegem lett.Főleg az okos fejedből,hogy igenis,tudod mi kell nekem.Ezt csak én tudhatom,mikor mire van szükségem!!!És energia igenis létezik!!!S aki érzékeny rá,megérzi.Ez az amit egyes emberek elszívnak,mások pedig adnak...így élünk.Ajánlom figyelmedbe a Mennyei Próféciát melyben olvashatsz az energiaharcokról.Bár,gondolom,spirituális könyvek nem fekszenek..Ennyi!Maradj a saját hitedben,világodban,pszichoterápia,barátok meg ragaszkodás,ha a reiki meg egyéb agyrém humbukk fele nem nyitsz.Bár..lehet ha csak átmenetileg is segítene rajtad is. (Amúgy meg az agykontrollal daganatokat is lekicsinyítettek,eltüntettek már nem egyszer,az ember,magának..s bár nem tapasztaltam még ilyet,hiszem,ez nem humbukk)
A pasi meg aki sikertörténetet mesélt,hogy 1 hónapos aktív napi szintű reikizéssel 25 év allergiáját szüntette meg,közel se lefizetett...ez ahova járok,egy tiszta,nyílt szívű,befogadó csoport ahol szeretjük egymást!Szeretet van,nyílt,őszinte,mindenféle érdek és anyagi oldalak nélkül. Tanulunk mindig...egymástól is,tudatosabban élni,megosztunk dolgokat egymással..Szóval; ennyi!Remélem rendeződni fogsz Te is,akár a pszichiátrián,akár reikivel,akár máshogy! Arról,meg hogy mennyire utasítom el a segítséget..Te igazából nem ismered a segítség adás módjait,úgy érzem...nyomulással,erővel nem lehet meg okoskodással hogy igenis,tudjuk mi a másiknak a jó; a másik meg az,aki maga se boldog,maga is küzd mindennel,az nehezen segít másnak...Én is csak akkor tudtam,amikor 100on stabilan álltam,energetikailag is mindenhogy,pl mikor az egyetem alatt megismertelek...akkor...akkor igen,meg sokszor az elmúlt években,igen,tudtam segíteni embereknek,most nem tudnék,ezt érzem.És Te se tudsz segíteni nekem,néha csak azt érzem megy el az energia..és egyre rosszabb,szóval,jobb külön! Nekem jobb.S most az egyszer önző vagyok,de nem érdekel mert ezt kell tennem.Azt tanácsolom,óvatosan bánj az erőszakos dumával a jövőben!Ha törlök,itt jössz,ott jössz,új borzalmas profil..erre nekem semmi szükségem!Akármennyire vannak köztünk hasonlóságok,mi nem tudunk egymásnak segíteni!!!És ne is akarj annyira erővel.Van a mondás: Segíts ha kérnek,de ne mássz bele a másik életébe,erővel legalábbis (néha talán én se jól csinálom/tam anno néha-néha,bár én nagyon finoman közeledek inkább) ...meg hogy erre van szükség-meg arra.Mindenki maga tudhatja legjobban mire van szüksége,mi segít,miben hisz..az erő meg néha jó,ha a másik személye,személyisége megkívánja hogy "durrbele" és ez kimozdítja...de közel se mindenki ilyen...minden ember más,s tudni kell hihetetlen mód bánni a másikkal,nagyon jól ismerni,érezni..nem egyszerű dolog ez,ahogy Te gondolod.-

No,kis személyes kitérő...Bocsánat érte!Az illetőnek csak a blog maradt.Muszáj voltam pár szóban lerendezni...és itt,mert más út nincs számára.No,szóval mint írtam jöttek a spirituális utak,s kijöttem a gödörből,sőt magasan szárnyaltam,szerettem,öleltem mindenkit,éltem...lélekben éltem..nagyon is éltem.Egy-két meditáció alatt jól kisírtam magam  s mintha minden nehézség elszállt volna rólam,minden súly lekerült volna a vállamról.Lazán beszélgettem stb...emberek közé jártam,csoportok stb...
Ez volt a csúcs.Áprilisra teszem.Április-május..

Lassan eljött a nyár: ismét bezárkóztam,a gondok jártak bennem,állásinterjúról állásinterjúra jártam...nehéz nyár volt,s energetikailag lenullázódtam..ölelés és szeretethiányom volt/van..Mégis próbáltam a ragaszkodásom visszaszorítani amikor azt éreztem túl erős...csak azok fele éltem akiket szeretek,s akikben bízok..sok-sok köztük a spirituális,angyalos stb gyógyító...megéltem egy hipnózis folyamatot az Évinél..nagyon nehezen mentem...féltem nagyon a biztonságos határokon túlra lépni,de nyitottam...szóval,ez a nyár nehézkes volt,s egy munka se jött össze,pedig 100on hajtottam a témán.
Ami viszont jó dolog,mostanra rátaláltam pár új emberre,jó emberekre,s visszataláltam egy-egy régihez :-)..olyan régihez,akivel szemben tavaly szeptember,október,november fele félelemmel voltam,s minden változás,körötte és köröttem,megkavart megzavart felkavart...de úgy mint egy tornádó kb.:-)

Így alakult ki a sinus,lenn-fenn-lenn,völgy-csúcs-völgy formája...jelenleg is  instabilan,kérdésekkel,útkereséssel,de néha próbálok lazítani..hinni az angyalokban,hinni a segítségükben és persze én is keresek utakat,munkát stb...jelentkezgetek ide-oda.Jövő héten ennek a Centrum Nyelviskolának lesz meghallgatása.
Közben pedig jelenleg a múltat kiheverve...a bukásból valamelyest kigyógyulva,sok-sok mindent,pszichológust,spiritualitást,ölelést és zárást megélve újra itthon tanítok...s ebből próbálom rendezni az életet,amíg nem sikerül valami.Ha itthon nem sikerül....akkor valahol külföldön kell sikerülnie...

A híd,Veszprém híres hídja ahogy 'kedves ismerősöm' mondta,nem játszik most az életemben...és nem is fog.Néha persze elkap egy mélyebb hullám de tudni kell kimászni. A Dávid viszont számomra egy biztos pont...mindig ott van a háttérben a lehetőség,hogy jelentkezhetek nála,ha magam nem bírok magammal,az élettel.Hinni kell hogy minden élethelyzetből van kiút,lesz továbblépési lehetőség bármennyire is stagnál az ember,nincs jól,ingatag..nem találja a maga kis helyét ezen a nagy Földön.Ezért jó egy-egy csoport tagjának lenni:Reiki,Agykontroll,Lélekölelés Blog stb...A mindennapokhoz kell az erő!

Végül pár kifejező kép:

Az Élet ilyen:

Segítség,Reiki..ha nem tapasztaltam volna,nem hinném én se hogy érintéses-kézrátétes dolog ennyit ad:

Végül,azok a kis lények,akikben jelenleg úgy érzem,kevébé hiszek...meginogtam ilyen téren,de a nyakamban is ott van a rózsakvarccal...ehhez lehet egy Tünde kéne,s egy kis Angyal-Reiki,hogy visszatérjen a stabil hit.Meg persze...én magam kellek,önmagam,mindenhez,hittel és bizalommal,hogy minden rendbe jön!