ÜZENET A NAGYVILÁGNAK!!!!

Egy gitár,egy saját dal...és egy....egy jól odatett szöveg!!!! Ő akkor volt kb 17-18,amikor ezt írta..ha nem fiatalabb,én most 26 vagyok...de ez a dal annyira tündéri a mai napig és mivel a témája se kutya,megfog!És...azért is szeretem,mert...régi álmom volt,hogy megtanuljak gitározni...azóta se jött össze.Van egy múlt,vannak mögöttem próbálkozások,kaptam megjegyzéseket..sokszor nem építő hozzászólásokat..egy ideig bejárkáltam a hangszerboltba,aztán szépen feladtam,szépen lassan elmúlt...és sajnos öcsém zenekaros sikereivel szemben bennem maradt a szálka,hogy miért is lesz ő abban sikeres,amit én még hobbiszinten se tudok magamnak elsajátítani..anya szerint nem voltam kitartó,nem gyakoroltam..úgy mint az öcsém,nem tettem érte...de ez is egy álmom volt,párszor nekilódultam,egyedül nem ment,az otthoniak meg csak kedvem szegték ("nincs hozzá olyan ügyes kezed MINT az öcsédnek","keress más hangszert",de én annyira nagyon a gitárt akartam mindig,hiszen már kis 10-tizenpár éves koromban az apám mellett ültem,énekeltem,meg a kottáról,a zenéről tanultam...élt a dolog bennem,majd meghalt...vagy mélyre csúszott a lélekbe,s nagyon kéne dolgozni hogy előjöjjön...régen kórusban énekeltem,azt is abbahagytam..az önbizalmam merőben elszállt ahhoz is,amiben talán tehetséges vagyok,a zenéhez!"Talán"...nem is talán,hanem biztos tehetséges vagyok,hiszen,akkor kis pindurnak nem válogattak volna be énekelni..s nem csináltam volna 10-11 évig.Sok bizonytalankodás,görcsölés útján,a diplomázásom idején abbahagytam..akkoriban is zűrös,pszichológushoz járós idők mentek..szóval abbahagytam,s egy ideig nagyon hiányzott...ma már valahogy túl vagyok rajta.A zene,a kórus úgy érzem,a múltam része,sok emlékkel,izgulással,fellépésekkel...kávéházzal,jazz-zel,keszthelyi művészeti fesztivállal (Helikon) stb...
Látjátok,a művészet azóta is életem része...ha nem éneklés,akkor vers...avagy ha már zene akkor dalszöveg is...ha már dalszöveg akkor kép is,vizualitás ésatöbbi...én ennyiféle-mindenféle önkifejezési mód nélkül nem tudnék élni...

Te, mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy az életem csak szép lehet, és
hogy az ember majd örökké él?
És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,
hogy a gólya a szájában hozott engem,
és elhiszem, hogy a világ meseszép?

Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
Ezt üzenem a nagyvilágnak.

Te, mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy egy nap majd a szőke hercegem
lovon visz innen Meseországba el?
És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,
hogyha forgószél jön a sárgaköves úthoz
a szivárványon túlra repít engem el?
És mondd csak, baj, ha én még elhiszem,
hogy repülni tudok, s a szárnyaimmal
csak kettőt csapok, és a fellegekben vagyok?

Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
ezt üzenem a nagyvilágnak.

Ezt üzenem a nagyvilágnak. 2x